Újabb bemutató volt a harmincadik évadját taposó Karinthy Színházban. Fodor László „A Templom egere” c. vígjátéka került színpadra a főszerepben Kovács Patríciával .

Fodor talán itthon kevésbé ismert szerző, pedig még 20 sem volt, mikor első Navarrai Margit c. darabjával feltűnt. A Magyar Színházi Lexikon szerint: „A Molnár Ferenc nyomába lépő, kitűnő technikájú és felszínességében hatásos írók közül való, nagy nemzetközi sikereit éppen ez magyarázza … Tény, hogy Fodor az USA- ban és Németországban is sikeres forgatókönyv íróként figyelemre méltó karriert futott be

A templom egere a nagy gazdasági válság idején játszódik, na, nem a mostani, hanem ama XX. század eleji környezetében. Nincs ebben semmi különös, hisz a történelem ismétli önmagát, ha nem is ugyanúgy, hanem a fejlődés és a változó kor új elvárásaihoz szabva.(!?) És persze újra és újra kiderül, hogy az ember igen lassan vagy sohasem tanul a hibáiból. Hiába kerülünk a Fodor vígjátékának segítségével a kora huszadik század világába, annyira aktuálisnak, annyira mainak érezzük a történéseket, hogy az már szinte hátborzongató.

Mi is a történet? A darab főhőse, Nagy Zsuzsi (Kovács Patrícia), aki momentán olyan szegény, mint a templom egere  a gazdasági világválság kellős közepén elhatározza, hogy nem hagyja magát. Dacolva a válsággal megmutatja, hogy képest állást találni, és arra, hogy rendes lányként, tisztes munkából tartsa el magát. Így szembeszáll a bankokkal, a munkahelyi protokollal, a társadalmi előítéletekkel és jól lakottan fogja élni további életét.  Beszemtelenkedik a megközelíthetetlen bankvezér (Báró Ulrich Tamás) irodájába, munkát és megélhetést követel magának, és állhatatos naivságával és szakértelmével egyszeriben a bankigazgató titkára lesz. És persze jön a szerelem, a rajongás, a csalás és a csábítás, és kiderül, hogy az ügyes bankok a válságot is a maguk malmára képesek hajtani. Az ismertető szerint ez egy cselvígjáték, szerelmi sokszög, karriertörténet egyszerre.

A két központi figura Nagy Zsuzsi, a templom egere és a bankvezér, báró Ulrich (Mihályi Győző) mellett megjelennek a múlt század húszas éveinek alakjai, akik kis átgondolással ., akár maiak is lehetnének. A kedves, de középszerű fiú, aki képtelen a zseniális apa árnyékából kilépni, a szolgalelkű és munkamániás Schüntzl (Kertész Péter), a múlt dicsőségéből  visszamaradt, csehovi, bár kedves semmittevő, és a dekoratív nő, aki maximálisan igyekszik kihasználni fiatalsága komparatív előnyeit, szemérmetlenül, gátlástalanul.

Egy vígjáték akkor ütős, ha a színészek is élvezettel vesznek részt a játékban, mert a belőlük áradó derű és jókedv pillanatok alatt átjárja a nézőt is. A bemutatóval járó izgalmak ellenére is érezhető volt, hogy a színpadi játszótársak szeretik a Fodor teremtette világot, hisz olyan mai, annyira aktuális. A két főszereplő Kovács Patrícia és Mihályi Győző viszi a darabot. Mihályi hitelesen alakítja a sármos és kemény bankvezért, aki, ha a szükség úgy hozza, megtalálja magában az érző férfit is, nagyon mélyen. Kovács pedig energikus, kedves, imádnivaló hiperaktív fiatal nő. A színésznő megformálásában egy összetett nőlak elevenedik meg, aki szerető, érzékeny, de ha kell taktikus és kemény.

Igen figyelemre méltó és hiteles a Kertész Péter által megformált banktisztviselő Schüntzl alakja. Szolga, de mégis szerethető, mert ért a munkájához és végletekig lojális bankjával és annak igazgatójával. Kertész által megformált alak szerviens, de nem „tetű”, a szerepformálásban nem él vissza a karakter adta „szólókkal”, érzékeny színekkel hozza a mindenre kész alkalmazott típusát. Sajnos a Schüntzl féle munkatársak már kimentek a divatból és talán már ki is haltak.  A nagy cégek, itt Európa közepén  már nem tartják fontosnak a szakértő, elkötelezett, hűséges munkatársak megtartását. A 21. században az a divat, hogy együtt kikaparják a gesztenyét, majd a társakat kiszórják, hogy semmi se emlékeztesse őket a nehezebb időkre.

A két felvonásnyi történet a helyzet komolysága ellenére is hol megmosolyogtatja, hol meg is nevetteti a nézőt, akár az élet, hisz a legszörnyűbb helyzetek is elviselhetőbbek, ha közben nevethet az ember. A templom egere aktuális és mai, tán még az is előfordul, hogy a bankigazgató elveszi szegény sorsú titkárnőjét. Arról is megbizonyosodhatunk, hogy a hatalom, a pénz sokkal sármosabbá tesz, mint bármi más. Kevés, ha okos, férfias és csinos valaki, egy igazgatói bőrfotel, és a hozzá járó juttatások mindent visznek. Száz év alatt nem sokat változott a világ…. ( szolcsánszky) Képriport a GALÉRIÁBAN