A fekete öv, amit Réti István 40 évvel ezelőtt Sadaharu Fujimotótól kapott, már majdnem fehér. Az első dant még öt követte úgy, hogy a Mester küldött egy tanítványt valahonnan a világból, és Ré a tudtán kívül levizsgázott előtte. Nem sokkal később megérkezett az üzenet: egy dannal feljebb lépett.

Hazatérése után jó tíz évig csak tanított és tanított. Ahol megjelent, csinált egy kis iskolát.

– A Gellért szállodába jöttem vissza. – emlékszik – Másnap bementem az igazgatóhoz, aki azt mondta, hogy ha rendbe rakom a fürdő fölötti kupolában lévő helyiséget, megkapom. A II. világháborús gépágyútól kezdve minden volt ott, de csatlakozott hozzám néhány őrült, és az ötödik napon már pakoltunk. Kifestettünk, összeloptunk pár tükröt a szállodából, csináltunk egy gyönyörű dojót, és Gellért SE néven évekig ott gyakoroltunk. Egyszer bemutatót tartottunk Újpesten, és az ottani sportegyesület elnöke szólt, hogy ha létrehozok náluk egy iskolát, támogatják. Örömmel vállaltam, az elnök pedig állta a szavát. Pénteken meghirdettük az iskolát, és szombaton 170 tanítvánnyal találtuk szemben magunkat a nagyteremben. Volt köztük nyolc-kilenc fiatal fiú, akik mára hatalmas szövetségek elnökei. Nagyszerű, versenyorientált edzők lettek, akik pénzért mennek rendezvényekre, versenyeket szerveznek. Világhírűek lettek, Európa-bajnok tanítványokat nevelnek, óriási szervezetben dolgoznak. Mesterek sose lesznek, mert amit tőlem tanultak, elfelejtették. Én elvittem őket fekete övig, de aztán üzletemberek lettek száz-kétszáz tanítvánnyal. Én ezt sose akartam. A Zen-Do iskolákba tudatosan kevesen járnak. Persze, nem küldünk el senkit, ha egyszerre százan jelentkeznek, de sose lesz így.

– A régi lázadó lénye tört elő, amikor úgy döntött, új karate ágat alapít?

– Szó sincs róla, sőt, ellenkezőleg! Bár mindig szerettem volna több harcművészeti ágat kipróbálni, körülbelül húsz év telt el Magyarországon, amikor úgy döntöttem, nem csinálom tovább sportként. Igazi magyar módon a szövetségben folyamatosak voltak a torzsalkodások, a stílusok közt állandó feszültség uralkodott. Ezt egyetlen porcikám se kívánta, és egyébként is, mindig hülyének néztek, amiért önzetlenül, ingyen tanítok. Elegem lett. Elmentem a Mesterhez, beszámoltam a helyzetről és az elképzelésemről, hogy gyakorolok tovább, de szeretnék más ágakkal is ismerkedni. Ő, az International Karate Do Shobukai elnöke rám nézett és azt mondta, erre vágyik ő is évtizedek óta. Úgy éreztem magam, mint akibe villám csapott. Szinte félve tettem hozzá: „Mester, Zen-Do-nak akarom nevezni.”  Nemcsak rábólintott, leigazolta Japámban, mint a Shobukai védett stílusát. A Zen-Do óriási ereje, hogy közvetlen kapcsolatban áll a Shobukai Világszövetséggel, és közvetlen részese annak.

A Zen-Do Barátok Köre Egyesülettel nincs semmi kötöttség, dolgozunk immár több mint húsz éve tökéletes biztonságban Shihan Sadaharu Fujimoto, illetve a Shobukai Világszövetség hátterével és engedélyével. A vizsgázatást a Mesternél csináljuk, a legmagasabb szinteket ő ismeri el. Engedte, hogy fekete övig vigyem a tanítványokat, de a fekete övnél és a magasabb vizsgáknál nála kellett megjelenni egészen úgy öt-nyolc évvel ezelőttig.  Akkor minden kérés és jelzés nélkül megkaptam a First Shihan kinevezést és engedélyt arra, hogy kolostort nyissak és ott vizsgáztassak, amit ő ellenőrzés nélkül visszaigazol. Bizalma számomra olyan hatalmas kitüntetés, amit nem tudok viszonozni.

– Mit jelent a Frist Shihan cím, vagyis mivel jár, hogy valaki első a nagymesterek között azon kívül, hogy vizsgáztathat?

– Ha a Mester egyszer elmegy, a First Shihanok közül választják ki az utódját. A kinevezésem után tudtam meg, hogy ez a rang ezzel is jár. Azonnal megmondtam, hogy semmilyen rangot, címet és beosztást nem akarok. Csak gyakorolni akarok, amíg élek. El akarok bújni az én kis Zen-Do-mba, azt akarom csak gyakorolni, de tiszta szívből, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Ezt már a mestereim is megtanulták: a Zen-Do iskolákban csak a terembérleti díjat kérik el a tanítványoktól, illetve – külön megbeszélés alapján – gyűjtenek, ha a dojóban szükség van valamire, egyébként maga a tanítás ingyenes.

– Magyarországon ez elég furán hangzik.

– Sajnos igen. Amiért nem kell fizetni, az nálunk értéktelenséget jelent, én 43 évvel ezelőtt mégis megesküdtem, hogy megszerzem a tudást, és önzetlenül továbbadom, amíg csak élek. A karate do-n, a technikán kívül tanítok emberséget, tiszteletet, humanizmust, szülői szeretetet, országszeretet, nemzetszeretetet. A do az utat jelenti, amit az ember választ, amin élete során végig akar menni. A karate üres kezet jelent a fegyveressel szemben. Ezt már sokan elfelejtették.

Hidassy Tóth Katalin