Kispolgárok vagy csupán elveszett nemzedékek?- Gorkij a Katonában |
2012-01-19 18:34:10 |
Maxim Gorkij első és a világ színpadain legtöbbet játszott drámáját a Kispolgárok(at) mutatja be január 20-án a budapesti Katona József Színház. A darab rendezője Zsámbéki Gábor.
A dráma fotós próbáját nézve az jutott eszembe, hogy milyen nehéz dolga is van a mai színpadi szerzőknek, hiszen a „régiek” már mindent megírtak legalább is, ami az emberek egymás közötti viszonyát érinti. Minden korban más-más kap nagyobb hangsúlyt, de a bolygó uralkodó rassza oly keveset változik, s azt is olyan lassan teszi, hogy az szinte észrevétlen, így, ha elvonatkoztatunk az esetleges korhű jelmezektől és díszletektől, és csak a szavak erejére figyelünk minden helyzet és jellem aktuálissá, foghatóvá válik. Ilyen Gorkij huszadik század elején született drámája is , ahol generációk csapnak össze , hiába szeretik egymást képtelenek egymást megérteni, elfogadni, így kioltják egymásban az életkedvet, az örömöt. Gorkij egyszerre a klasszikus orosz irodalom lezáró alakja, miközben az újkori dráma, irodalom megteremtője is. Amilyen kalandos élete volt és amennyire nem jellemezte őt a megalkuvás könnyen megérthető, hogy képes volt korszakokon átívelő munkásságot hagyni az utókorra. 1901-ben, a moszkvai Művész Színházban Nyemirovics-Dancsenko olvasta fel a társulat előtt a művet, amelyből azonnal nagy viták támadtak. A viták, a cenzúra és Sztanyiszlavszkij jóvoltából sokat változott az eredeti darab, különösen a főhős Nyíl figurája. Minden hányattatás ellenére az ősbemutató óta az egyik legtöbbet játszott színdarab, valószínűleg azért, hogy a darabban ábrázolt család, a szülők, gyerekeik, és az ő ismerőseik élete ideológiai nézeteiktől függetlenül olyan alapvető és emberi kérdéseket vet fel, ami minden korban és élettérben gyakorta előkerülnek. A Kispolgárokban ott van az elmaradhatatlan szamovár, a két öreg szülő (Bezerédi Zoltán és Szirtes Ági ), akik egymás között a hagyományos értékrendek mentén közlekednek; Asszonynak a tűzhely mellett a helye és csendben és feltétel nélkül követi az urát. Az ura ennek ellenére vagy ezzel együtt is a maga módján rajongásig szereti a feleségét, és legalább annyira azt az értékrendet, ami mentén éli hétköznapjait , és amit úgy leszól a fiatal nemzedék. . Tatyána, a vénlány tanítónő szerepében Fullajtár Andrea szinte idegesítően hitelesen hozza a figurát, aki szembeszáll a szülők életmódja kínálta lehetőségekkel, miközben a realitásoktól igen távol eső világba képzeli magát. Ma divatos szóval azt mondhatnánk, hogy súlyos önértékelési zavarokkal küzd, akár az öccse, ki a hibát csak másokban veszi észre és nem vállal senkiért és semmiért komoly felelősséget. Tyetyerev ( Máté Gábor) Percsihin ( Bán János) alakjaiban, bár igen eltérő módon, de visszaköszön a „felesleges ember” típusa, aki önmagát sem képes igazán szeretni és elfogadni. Velük szemben, vagy inkább mellettük pedig ott van ellenpólusként Nyíl ( Ötvös András) és Polja ( Pálmai Anna). A fiatal férfi, aki hisz a munka felszabadító erejében és abban, hogy jobb kimondani, mint elhallgatni a dolgokat. Polja, a tiszta lány, ki egyszerűségében is igen világosan látja a dolgokat, amolyan két lábbal a földön álló teremtés. Megjelennek még számosan Bagossy Levente díszletei, a szamovár és a pirog körül, nők és férfiak, akik jelenléte még árnyaltabbá teszi ezeket az amúgy is bonyolult emberi viszonyokat.(szolcsánszky)
Gorkij : Kispolgárok Besszemjonov, Vaszilij Vasziljevics Bezerédi Zoltán Polja Pálmai Anna Tyetyerev Máté Gábor Cvetajeva Kiss Eszter Sztepanyida Tóth Anita Egy asszony Czakó Klára
Díszlet Bagossy Levente m.v. Rendező Zsámbéki Gábor
|