A hír, miszerint Nyakó István MSZP-s országgyűlési képviselő közbenjárására csökkentett hozammal bár, de megnyitották a közkutakat az ózdi romatelepeken, az igazság első része. A második az, hogy amíg tart a meleg, percenként öt liter víz csorog a romák vödreibe, ha enyhül az időjárás, a kolóniák állítólagos kocsimosó, medencetöltögető lakói elől megint elzárják az életet jelentő víz jelentős részét.

Mindjárt az elején szeretnénk leszögezni: hétfőn Varju Lászlóval, csütörtökön Iványi Gáborral  jártunk végig néhány kolóniát. Kocsija arrafelé senkinek nincs, a „medencék” pedig felfújhatóak, és legfeljebb a vizipókok tudnak bennük úszni. Még azok a gyerekek se, akik annak ellenére, hogy romának merészeltek születni, nem átallanak pancsolni.

Túl sok a hazugság, az ügyeskedés, ezért sokan kételkednek. A jóérzésű, segítőkész emberek talán azért, mert nem képesek elfogadni; a XXI. század Magyarországán igenis folytatódik a phorraimos (roma holokauszt), sőt, annak egy olcsóbb és modernebb változata. Auschwitzban a gáz gyorsan ölt, a szomjhalál lassú kínszenvedés.

Az, aki nem hitte el, hogy Nyakó István valódi sikerrel járt az az ember, aki anno megkeresztelte Magyarország jelenleg regnáló miniszterelnökének lányát. A lány azóta felnőtt, és egyetlen hír se szólt arról, hogy összeveszett apucival, mert megfosztotta egyházától. Fő, hogy udvarlója földhöz jutott – valószínűleg létezik akkora darabka, amivel ki lehet váltani a meggyőződést, pláne, ha zsebelvűsgéen kívűl másra sose nevelték…

Az Ember, aki megkeresztelte, csak papíron (és ideiglenesen) vesztette el egyházát. A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (köznyelven a metodisták) létezik, és az égisze alatt működő Oltalom Karitatív Egyesület úgyszintén.

Az Ember: Iványi Gábor.

Egyetlen pillanatig se hitte, hogy az ózdi romák sorsa Nyakó István kérésére végleg megoldódott. Vizet gyűjtött és vásárolt, s ma reggel elindult munkatársaival – no meg két és fél köbméter ivóvízzel – az ózdi romatelepekre. A teherautót a Demokratikus Koalíció III. és XI. kerületi alapszervének aktivistái követték, Ózdon pedig találkoztak Varga Gergővel, a DK Borsod-Abaúj-Zemplén megyei koordinátorával, aki néhány helyi aktivistával, roma jogvédőkkel, no meg egy furgonnyi ásványvízzel állt a konvoj élére.

Bár internet-szerte többen felsikoltottak az ellen, hogy politikai szervezetek próbálják hőségriadóban eljátszani a jótékony Mikulást, szeretnénk megjegyezni: politikusok döntöttek arról, hogy a romák az év legforróbb hónapjában ne kapjanak megfelelő mennyiségű vizet. Ózd képviselő-testülete (az egyetlen MSZP-s képviselőt is beleértve) hónapokkal ezelőtt megszavazta azt a vízspórolásrt célzó határozati javaslatot, amelyben pontosan rögzítik, mely közkutakat zárnak el, és melyekben csökkentik a vízhozamot.

Mi ez, ha nem politika? És miért baj, ha politikusok (is) próbálják helyrehozni?

Egyébként meg nem mindegy, ki segít?

Iványi Gábor beszélt a helyiekkel.

Egy nyolcadik hónapban lévő asszony pillanatnyi gondja az volt, hogy sok víz kell a mosáshoz, nem beszélve az öblítésről. Nagyob lányai már kupacba hordták a szennyest, és hordták a vizet a mosógépbe, de az asszony szerint az öblítéshez még több kell.

Sokan felismerték a szimpla, cinikus rasszizmust. Azt, hogy két hétig lesz víz, utána akár el is pusztulhatnak. Ha bemennek az önkormányzathoz ügyet intézni, azt mondják, büdösek. A vízhiány idején azt mondták nekik: a cigány úgyis büdös, minek neki mosakodni?

A bánszállásiaknak  állítólag egy hónapja azt mondta a polgármester, hogy égessék el a szemetet, mert nem hajlandó elvitetni. Igaz lehet, hisz tűzgyújtási tilalom idején láttunk a földön égésnyomokat. (Olyan helyeken, ahol semmi nem foghatott tüzet.) Kaszáltatni se hajlandó, de azt a többi telepen se…

Kiserdőkalja valószínűleg valaha jobb napokat látott település. Van játszótér, ami az EU szabályai szerint már rég nem működhetne, de legalább lehet hintázni és csúszdázni. Valaha élelmiszerbolt is volt…

Az ott élő ötgyerekes apa valamelyest bizakodó, amióta legalább van valamennyi víz. Azt hiszi, ez most már így marad…

Feleségét négy hónapja vesztette el, legnagyobb fiával pár napja tért vissza. Egy hónapig szedtek gyümölcsöt az Alföldön. Azt mondja, nem igaz, hogy a cigány nem akar dolgozni, akkor is ők szedték a gyümölcsöt, amikor eljöttek.

A ház előtt frissen mosott, száradó rugha hirdeti: van víz, amivel mosni lehet!

A falon felirat: „NAGYON SZERETÜNK ANYÁCSKÁM, GYERE HAZA.” A helyiség berendezése egy rozsdás tűzhely és egy asztal, rajta ételmaradékkal. A lakószobában alig van bútor, és ez fáj a férfinak a legjobban. Hiába venne bármit, „bogár (valószínűleg szú) eszi a házat”. Szívesen kibérelné a szomszéd épületet, de hiába kérte, az önkormányzat nem adja…

Mit tehetett Iványi tiszteletes? Osztotta a vizet a teherautó platójáról. Osztotta akkor is, amikor egy kisgyerek egy üveg ásványvízzel a karjában azt mondta, még nem kapott. Szelíden rámutatott, hogy „ott van a kezedben”, de amíg tartott a készlet, talált ürügyet arra, miért ad még egyet. Meg még egy kartont annak, aki elbírja…

Induláskor végig akarta látogatni a településeket, de a harmadiknál (a megnevezésből Somsály kimaradt) elfogyott a víz.

Elfogyott, pedig tartalékolni kellene, hisz a korlátozott visszaállítás mindössze arra jó, hogy az ott élők valamivel kényelmetlenebbül, mint valaha, de átvészeljék a kánikulát. Ezen kívül a görögtűz allagóriájaként görögvíz. Színházban víznek tűnne, a valóságban látszatsegítség, hogy megnyugtassa azokat, akik tényleg segíteni szeretnének…

HTK

Képgaléria--->>>