Akiket lájkolunk címmel indított egy zenei sorozatot a Kabaré 24. ( Mikroszkóp Színpad) A régi idők emlékezetes hétfői rádiós kabaréja helyett ezen a hétvégét követő két estén ismert és kedvelt könnyűzenei formációk szórakoztatják a nagyérdeműt A sorozatban fellépet eddig a Kowalsky meg a Vega, majd  Jamie Winchester, az áprilisi hétfő és kedd pedig a Váczi Eszter & Quintetté.

Különleges élmény egy ilyen este, mikor az aprócska színpadon unplugged zenél egy együttes és a nézők a szintén aprócska nézőtéren ülve élvezik a zenét. Ez amolyan intim együttlét, amely világításában egy füstmentes „kocsma” hangulatát idézi, miközben csalhatatlanul színházi közegben szólal meg a zene. Meghitt is, ünnepélyes is. Talán nem véletlen ez a találkozás, mármint a színházé és a zenekaré, hiszen a Váczi Eszter rajongók derékhada a fiatal és már kevésbé fiatal középkorúakból verbuválódott a hétfői estére. Kedden biztos nagyobb volt a felhajtás, hiszen a Duna TV hét kamerával rögzítette az eseményt, meg ott volt az a bizonyos platina lemez díjátadó is, amit állítólag sok éve nem ért el dzsesszt játszó zenekar, mármint platina számú eladást.  

Weiss Nándor dobszólójával indult a koncert, amolyan finom dzsesszesen, majd beszivárgott a zenekar Gátos Iván, Gátos Bálint, Mike Zsolt, Schneider Zoltán és persze Váczi Eszter. Az alapfelálláshoz ezen az estén két vendég csatlakozott, a már említett Weiss Nándor, aki az ütős szekciót erősítette, és Weiss Gábor, ki pedig a szaxofon játékával színesítette a műsort. A két Weiss egyébként csak névrokonságban áll, és egyikük kos jegyű, méghozzá a Gábor, ki 18-án ünnepelte 36. születésnapját.

Megkezdődött a zenélés, ahol a már platina lemezről és a most készülőről is hangzottak el számok. Az előkészületben levő lemez érdekessége, hogy a világhírű Helik Hadar a hangmérnöke. Milyenek a dalok? Olyan Váczi Eszteresek, nyugalom és harmónia árad belőlük. Szembe mennek a trendekkel, szinte azt sugallják; Állj meg egy pillanatra, ne rohanj, élvezd ki adott helyzet szépségét, mintha egy órára kitettek volna egy szigetre, hogy élj! A kicsit egyformán induló számokat a virtuóz improvizációk teszik különlegessé, ahogy sír-nevet a szaxofon, ahogy az ütős részleg egymással és a ritmussal játszik, ahogy a gitár belesikít a dallamba mind - mind megismételhetetlen zenei pillantok. Ahogy Váczi Eszter énekel, az is egy élmény, és hogy értem az énekét, az külön értékelendő. Énekel magyarul, angolul sőt franciául is. Ahogy zenéjük is kalandozik a dzsessz, a sanzon és más könnyű műfajok mezsgyéjén igyekezvén megőrizni mindenben a dzsesszes hangzást, hiszen érezhetően náluk az a NO1, ez az ő világuk. Minden többi inkább a merchandising része, hogy itthon is, máshol is eladható legyen zenéjük. Mi hallgatók persze ezzel csak jól járunk, hisz egy jó kis zenei kalandozás rossz nem lehet, sőt…

A koncert képeit a galériában találják.