A Karinthy Színház századik bemutatójaként egy igazi klasszikust választott. Mikszáth örökbecsű kisregénye, a Szent Péter esernyője Deres Péter átiratában került színpadra. A két felvonás alatt az ismert szerelmi lánc és egyéb bonyodalmak mellett az is kiderül, vajon lehet-e európai település a tót Glogovából? Ezen fáradozik ugyanis a falu elitje  Gongoly, Szlávik, Majzik és Adameczné.

Ki ne ismerné Mikszáth kisregényét, amit a Jó palócok és Tót atyafiak mellett, még az is olvasott, aki nem kimondottan rajong a realizmus kimagasló képviselője iránt. Éppen emiatt aztán mindenkinek van egyfajta képe Glogováról, Adamecznéről, Wibráról, Szlávikról és a többiekről, és ha nem ezzel szembesül a színházi estén, akkor nagy lehet a csalódás. Éppen ezért fokozott kíváncsisággal is ül be a néző, vajon visszaköszönnek-e a sok tíz éve elképzelt figurák? Mit tud nyújtani egy száz esztendőnél is öregebb történet?

Nyújt, sok mindent, elsőként is azt, hogy nincs új a nap alatt, meg azt, hogy öreg történet, nem vén történet, ha  a hangvételét, párbeszédeit egy cseppnyi  aktualitással színesítjük, és ha mindehhez nagyszerű játszótársakat választunk.

Frissítésképpen egy kicsit az elbeszélés. Az események két fő szálon bonyolódnak. Az egyiken ott Wibra Gyuri, a gazdag Gergelits neves ügyvéddé lett törvénytelen gyermeke, ki mániákusan keresi örökségét. A másik szál Glogovára vezet, ahol az új pap érkezése után felpezsdül az élet, mikor annak árván maradt kicsi húga, Veronika is megérkezik. A mozdulatlanságból kitörő falucska vezetői, a vének avagy bölcsek tanácsával és Adamecznével együtt azon fáradoznak, hogy euro-konformmá tegyék a tót települést.

A történet egyszerűségéből adódóan akár mai is lehetne, hisz sokan kergetjük, gyakran,  értelmetlenül is a pénzt, és a szerencsések, ha utolérik, csak akkor látják meg, hogy milyen értelmetlen vállalkozásba kezdtek.  Az sem vitatható, hogy a hit csodákra képes, és talán az sem, hogy a szerelem, néha képes bármit legyőzni.

A két felvonás alatt erős adagokban, de egyenletesen kapjuk az irónia, az önirónia mellett a romantikát is, és ez a jól összeállított mix garantálja a kétszer egy óra remek szórakozást.  Mindez történik nagyszerű színészek tolmácsolásában. Egri Kati, mint Adamatzné és Pogány Judit Münczné szerepében sziporkáznak a színpadon, s az ő erőteljes jelenlétük a többieket is nagyszerű alakításra sarkallja a két felvonás során. A két szerelmes Veronika ( Kis Ramóna)  és Wibra Gyuri ( Klem Viktor) találkozása felülír minden korábbi tervet, és a nézők végiggyönyörködhetnek egy szerelem szép pillanataiban a megismerkedéstől a boldog beteljesedésig.

Madame Kriszbay, társalkodónő szerepében Fésűs Nelly igen figyelemre méltó jelenség, ahogy a finnyás dámától a belevaló özvegyig megmutatja egy magányos nő számtalan arcát. Ancsura ( Vándor Éva) Wibra anyja a színházi átgondolásban nem kap túl nagy hangsúlyt, de a kevés pillanatot, mikor a szerető kedves és a féltő anya szerephez jut, nagyon hangsúlyosan ott van lénye színpadon.

A férfi szereplők teljesítménye is hibátlan, és nagyon hiteles; a pap, a szerető fivér, ki sodródik az árral, a glogovai elöljárók, a pénzéhes nagybácsi, Szent Péter és annak hitt Müncz, mind megannyi színes, gyarló, de szeretnivaló figura.

Igazi karácsonyra való történettel ajándékozta meg a nézőközönségét századik bemutatóján a Karinthy Színház, ahol persze fontos szerephez jut a zöld virágokkal díszített, piros esernyő.( szolcsánszky) Képek a GALÉRIÁBAN

SZEREPLŐK

Rendező: KARINTHY MÁRTON