Ma onnan tudtam, hogy már Magyarországon vagyok, hogy a reptér előtt strázsáló rendőrnek morcona volt a feje. Ezúton is köszönöm Selmeczi Tibi áldásos segítségét, mert ha 30 óra utazás (ebből 17 óra repülés) után még a szappanhiánytól depressziós BKV-ellenőrök mammutvadász-fejéhez is menten hozzá kell szoknom, akkor belehalok az akut akklimatizálódásba.

Így is kb. 5 perc alatt vissza kellet szoknom, mert hát a rezsicsökkentés az mégiscsak rezsicsökkentés basszameg! Ferike hazaér, postaláda tele, kiszed, belép, izgatottan nézeget, bankos papírok – érdektelen, telefonszámla, anyámkínja… vízdíj… hopp! MEGSPÓROLTAM 11 forintot a rezsicsökkentésnek köszönhetően. Dobtam is be a 11 forintot a kismalacba. És akkor hirtelen Ferike megtalálta az ELMŰ-számlát! Az ELMŰ abszolút korrekt volt! A rezsicsökkentés az rezsicsökkentés! Mindegy, mit akar a libás, éljenek a magyar családok!

Ferike még júniusban közölte az ELMŰ-vel, hogy nem lesz itthon, ne számlázzanak. Nem is számláztak. Ferike még júniusban kifizette az utazás előtti utolsó hónap fogyasztását, miután egy napos, gyöngyöző júniusi hétfőn kiveszekedte a helyben kiállított postai csekket a Pólus Center Elműgyógyintézetében. Ott a csekk, ki van fizetve.

Nem, nincs kifizetve, jött is a felszólítás júliusban, hogy most és azonnal rögtön prompt adhoc kurvaanyámat fizetem ki rögtön a múltkori fogyasztást a mindenségit. Ferike felhívja az ELMŰ-t, végighallgatja a vidám zenebona közepette fennhangon tájékoztató magnós hímegyedet, választ a menükből, várt, vár, vár, tájékoztatnak, hogy a beszélgetést rögzítik, ezt hallgassák a szociális temetésük alatt is, telefonszámla pörög, nemrég még egy gépen ültem, Tajvan – hol van az már, vár, vár, enerváltpicsa nagynehezen, nem történt befizetés, ki fogják kapcsolni a villanyát, dehát itt a csekk, akkorse, azonnal menjek be az ELMŰ-höz, mert aztán kijönnek a táskás legófigurák, és elcsípik nekem itt a vezetékeket.

Nemrég még egy gépen ültem, pont másfél órája kb. Most már buszon ülök a Pólus felé. Tajvan? Mi az? Feleségem? Nekem? Ott? Miért? Hát én egy rezsicsökkentett magyar álompolgár vagyok. Pólusba be, nem kevés az ember, Sarah, Jessica, és Parker családja is itt várakozik. “Csinzánó, Gárróne, gyertek, haggyad má na!”

Punci a pult mögött jó, hogy észrevesz. De csak mert bemászok az aurájába. Így nagynehezen megkérdi: “mibenszegíthetek”. Probléma részletezése, plüttyögés a gépen, és kiderül: igen, sajnos a kolleganő elírta a fogyasztási hely azonosítót. Kapok egy sorszámot, a várakozók száma 7. Mennyi idő az, csókolom?
- Kb. egy óra, mert csak egy kollega dolgozik az ügyfélszolgálaton!
- Éljen a rezsicsökkentés – mondom én.
- Októberben is lesz – mongya ő.
- Akkor ingyen lesz a villany, juj de jó!

Csóri pinka, mit hallgathat egész nap. Hány embert építettek le a rezsicsökkentés óta? Faszt érdekel. Jobban teljesítünk, leköpték a Gyurcsányt, csulás emberre nem szavazunk, nem jön vissza, a libás se, mert meg-karakterhalt, tökjó minden… Ferike vár, vár, vár… hatszáz ember, nem sorban hívják a számokat… akkor minek a sorszám… legyen… REZSICSÖKKENTÉS! 2 MILLIÓ EMBER ALÁÍRTA! Elkelne a villany a nagy sötétségben.

JÉÉÉ, hívnak, intézik, beismerik, elkúrták, probléma letudva, Ferike megkönnyebbülve és nagyot nevetve, hiszen olyan vicces, ahogy az ELMŰnél spórolnak a villannyal. Az egész irodahelyiség sötét, kivéve azt a pár pontot, ahol emberek tartózkodnak. Bávatag félhomályban megy a tesze-tosza “munka”. Magyarország jobban teljesít. Éljen a rezsicsökkentés, welcome home!

Varga Ferenc József