Újbudáról vonattal és gépkocsival is könnyen megközelíthető a martonvásári Brunszvik kastély, ahol már több mint fél évszázada Beethoven zenéjében merülhetnek el a hallgatók  a Nemzeti Filharmonikusok társaságában.

A kastélyt, ahol a hétköznapokban az MTA Mezőgazdasági kutatóintézete székel egy hetvenhektáros, klasszikus angolpark veszi körül, ahol a ragyogó zöld gyep és virágcsodák mellett ősfákkal és ritka növényekkel is találkozhatunk. Annak idején a parkot keresztülszelő Szent László patak vizének felduzzasztásával alakították ki a romantikus tavat, amelyben található, hídon át megközelíthető romantikus szigeten alakították ki a kétezer nézőt befogadó „hangversenytermet" és a színpadot, amelyről Beethoven monumentális, szigorú tekintetű mellszobra tekint a nézőkre. A híres bécsi klasszikust, a nézőteret és a koncert pódiumot hatalmas mezei juhar, a mézgás éger és égbe törő kőrisek óvják. Az érintetlen természeti környezetben számos madárka is él, akik gyakran bekapcsolódnak az előadásba is.

Ezen a nyáron is három koncertet ad a Kocsis Zoltán vezette Nemzeti Filharmonikus Zenekar. Az első július 23-án 19 órakor kezdődik, amely esten Beethoven István király nyitánya mellett, a IX. (d-moll) szimfónia csendül fel. A karmesteri pálca Kocsis kezében lesz, a Nemzeti énekkar mellett  Fodor Gabriellát (szoprán), Ócsai Annamáriát (mezzoszoprán), Nyári Zoltánt (tenor), Sebestyén Miklóst (basszus) is hallhatjuk. Az István király a pesti Német Színház megnyitására rendelt zenemű, amely  nyitányának lassú verbunkosa szép, magyaros zene. A IX szimfóniáról mindenkinek elsőre az Örömóda jut eszébe, pedig ennél sokkal többről szól a mű. Nem véletlen talán, hogy ez a zenemű nem kapott semmilyen előnevet, egyszerűen maradt a csúcs, a kilencedik. A szimfónia első három tétele sem csupán keret, hanem egy nagyon alapos és izgalmas előkészítése a negyedikben felhangzó, mindent elsöprő finálénak. Olyan, mint egy hatalmas hegy megmászása, az odavezető út nehéz, de minden lépesnek megvan a maga fontossága, jelentősége, szerepe, hogy majdan a világ tetején ránk találjon az a semmihez sem fogható öröm. Igen, ilyen az Örömóda is, ami az előadóknak jutalomjáték, a hallgatónak meg hatalmas öröm, főleg ha ilyen jó muzsikusok állnak a színpadon.

A második Beethoven nap július 30-án lesz. A karmesteri pulpituson július utolsó szombati estéjén Medveczky Ádám áll majd , és a zenekar valamint Sümegi Eszter közreműködésével III. Leonóra-nyitány, (op. 72) ,Ah, perfido - koncertária  V. (c-moll, Sors) szimfónia op.67 dallami csendülnek fel . A nyitányt és a szimfóniát valószínűleg jóval többen ismerik mint Az, ah, perfido-t. Az ária szövegét  Metastasio írta való, s a mű mit is mást, mint az elhagyott szerelmes fájdalmát mutatja be. A bevezetőben a hősnő csalódott kitörései „szólalnak recitativo (Ah, perfido, spergiuro, barbaro traditor, tu parti? - "Ah, szószegő, hamis eskü, barbár áruló, elmégy?"), majd az ária lassú részében a harag könyörgéssé szelídül (Per pietá, non dirmi addio! - "Kérlek, ne mondj búcsút nekem!"), s a legvégén, mint az életben is gyakran a bánat  a gyors szakaszban, gyűlöletté változik: Ah, crudel, tu vuoi ch' io mora! ("Ah, kegyetlen, azt akarod, hogy meghaljak!")

A koncertsorozat befejező előadása augusztus 6-án lesz, mikor ismét három darabbal tisztelegnek a szerző előtt. A Coriolan – nyitányt követi a D-dúr hegedűverseny, végezetül pedig az II. (Esz-dúr, Eroica) szimfóniát hallhatják a  sziget vendégei. Az Operaház karmestere Kovács János vezényel majd,  hegedűn pedig Baráti Kristóf közreműködik

Az 1979-ben született Budapesten fiatal  hegedűművész  zenész családból származik, első hegedűtanára édesanyja volt. 1998-tól Párizsban Eduard Wulfsonnal dolgozik, aki az orosz hegedűiskola hagyományait nem kisebb mesterektől, mint  Nathan Milsteintől, David Oistrachtól és Henryk Szeringtől ismerhette meg. Napjaink egyik legnagyobb hegedűművésze, Vadim Repineígy értékelte a fiatalembert: „Kristóf hihetetlenül nagy tehetség. Óriási karrier előtt áll”. Ida Haendel a hangszer világszerte elismert mestere szerint igen tehetséges Baráti Kristóf, ráadásul rendkívüli ember is. „ Játékát tiszta intonáció, gyönyörű hangzás, természetes muzikalitás, elegáns ízlés jellemzi. Igazi szólista.” Rendszeres szereplője nemzetközi fesztiváloknak, és a híre koncerttermek is igényt tartanak játékára. Több mesterkurzust tartott Chicagóban és a párizsi Sorbonne-on. Jelenleg az 1703-as „Lady Harmsworth” Stradivarin játszik a chicagói Stradivari Alapítvány jóvoltából.

Az elmúlt bő ötven évben az időjárás kegyes volt a koncertekhez és annak közönségéhez is. Talán az idei szeszélyes nyár időjárás sem rontja el az t a csodálatos élményt amit Martonvásár nyújthat Beethoven muzsikáját kedvelő profiknak és amatőröknek.