|
|
|
Tweet |
|
|
|
Április közepén rendezték a Millenárison a XVIII Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált, amelyen számos külföldi könyv és vendégíró tette tiszteletét. Ennek apropóján mutatkozott be néhány nappal a fesztivál előtt egy új kiadvány a MU Színházban; Emilia Pardo Bazán Egy hasfelmetsző a régmúltból és más történetek című novelláskötete A program bevezetőjeként Szabó Enikő énekelt és citerázott el egy szép Cseh Tamás dalt, majd a kötetet Kovácsy Tibor, a Magyar Narancs olvasószerkesztője mutatta be, Pávai Patak Márta fordító-kiadó társaságában. A bemutatón nem voltunk sokan, de szépen betöltöttük barátokkal, ismerősökkel és a spanyol irodalom szerelmeseivel a barátságos teret. A zenei bevezető után megkezdődött a beszélgetés, ami olyan volt, mikor egy tipikus nő és egy tipikus férfi beszélget: jó szándékkal ugyan, de ugyanarról a dologról homlok egyenest máshogy gondolkoznak és elbeszélnek egymás mellett. Szerencsére ebből a párhuzamosan folyó kérdezz felekből a hallgatóság többet tudott kiolvasni, mint amit a beszélgető partnerek éreztek. Kiderült, hogy a spanyol irodalom sokkal gazdagabb, mint amit mi itthon ismerünk belőle, és ne csak a kortársra gondoljunk, hanem a XIX . és XX. századi spanyol írók terén is nagy hiányosságaink vannak. Hallgatva eme furcsa disputát el is gondolkodtam, hogy mit is tudok a spanyol írókról, és majdhogynem Cervantesnél elakadtam. Na, jó ennél azért több az ismeret, de igen csekély számban forognak az olvasni tudók köztudatában is a spanyol szerzők… Akit most megismertünk ráadásul nő, mégpedig egy olyan hölgy, aki a XIX. és XX. század fordulóján élt és dolgozott. Ha mást nem is hallottunk az akkori spanyol honról, mint amit Bern arda Alba házában láthattunk, akkor is tudjuk, hogy a nők igen messze voltak akkoriban az egyenjogúságtól. Mégis ez a hölgy kiemelkedett az ismeretlenség homályából és igen termékeny alkotóként bevonult a spanyol irodalom történetébe. A spanyol irodalom e nagyasszonyának életművét, irodalmi szerepét tekintve nem túlzás azt állítani, hogy hozzá képest száz évvel is visszavetette hazáját a 20. század közepén a történelem. Pedig Emilia Pardo Bazán még csak nem is Madrid, hanem La Coruña, a Portugáliával szomszédos Galicia tartomány fővárosának szülötte. Igaz, hogy a Spanyol Királyi Akadémia nem vette fel tagjai sorába, azonban nő létére nemcsak az első professzionális újságíró, de a madridi Athaeneum elnöki székében és az Universidad Central de Madrid (Madridi Központi Egyetem) Újlatin Tanszékének tanszékvezetői tisztében is ő az első asszony Spanyolországban. A nemesi család egyetlen leánygyermekeként Pardo Bazán irigylésre méltó nevelésben részesül. Édesapja komoly szerepet játszik az ország közéletében, a haladó szellemű liberális párt aktív tagja, ezért a család a teleket többnyire a fővárosban tölti.
Mindez fontos az írónő életében, aki nyolcesztendős kora óta fáradhatatlanul olvas, kilencévesen verset ír, első novelláját tizenöt évesen publikálja, s aki korát messze megelőző életszemlélettel rendelkező édesapjától a következő útravalót kapta : „Nézd, lányom, mi férfiak roppant önzőek vagyunk, s ha egyszer valaki azt mondaná neked, hogy van olyan, amit a férfi meg tud csinálni, a nő meg nem, akkor te mondd neki, hogy nem igaz, mert a két nem számára nem létezhet eltérő morál.”
Ő ezt a tanácsot betartja, és így is él, és alkot. Számos regény, dráma és novella kötődik nevéhez. Ebben a kötetben mindenből jut egy kevés, hisz a falusi idill, a hagyományok és a városi lét napos és árnyas oldala egyaránt megjelenik. A magyar kötet létrejöttében a fordító, kiadó szerepe legalább olyan fontos, mint az alkotóé. Pávai Patak Mária olyan szeretettel és rajongással veszi körül éppen kiválasztott szerzőjét, hogy ettől azonnal megjön az olvasási kedv is, mindegy, hogy férfiről vagy nőről is legyen szó. A fordítót hallgatva újra és újra feltör az az emelkedett érzés, hogy ilyen elhívatatott emberek nélkül, mint amilyen Pávai Patak Márta is, sokkal szegényebb lenne a magyar nyelven hozzáférhető nemzetközi irodalom. Jó. hogy még léteznek ilyen fanatikus és elhivatott alkotók. Néhány kép a könyvbemutatóról ITT |
|
|
|