Imádok zülleszteni. Persze nem úgy, hogy gyalázkodom meg pusztítok céltalanul, hanem ha mondjuk valaki épp az aurámban van, kíméletlenül elmondom neki a véleményemet a jelenlegi politikai-közéleti helyzetről, nem ritkán hatványozottan negatív jelzőkkel sűrítve a gondolatáradatot. A reakciók tekintetében háromféle embertípus, illetve ezek elegye különböztethető meg.

Van, aki egyetért, és ha vitatkozik is gondolataim egy-két elemével, mégis látom, hogy van olyan ember, aki hajlandó kimondani, amit gondol, nem fél, és mer gondolkodni. Ez a típus egyre kisebb létszámban fordul elő.

Van a hétköznapi, bulvár-agyú ember, aki szidja a rendszert, mint a szódás, de értelmes gondolatot nem képes megfogalmazni, csak a saját kis zavaros életének problémáit tárja elém végletesen egyszerű formában. “Elviszik a lóvét azt nekünk itten nem lesz itten semmise. Há’ nekem az öcsém az most izé…”. Nos, ettől a típustól kénytelen vagyok némi távolságot tartani. Egyfelől azért, mert nem tudunk tovább beszélgetni, másfelől pedig, mert az illetőnek az is oké, ha a Jobbik jön, csak valaki tolja már meg a kispolgári szekerét rajta az olcsó lidlis sörrel meg az sms-szavazós tévéműsorokkal. E szegény buta ember egyre “többen van”.

És aztán ott a harmadik, a legveszélyesebb, a fölfelé nyaló, lefelé taposó, hallgatag féreg. Valójában ők azok, akik miatt Hitler és Sztálin hatalomra kerülhetett, akik miatt emberek millióit hurcolhatták koncentrációs táborokba, akik miatt Recsk is működhetett, és akik miatt ma is rosszabbul érezhetjük magunkat, “mint négy éve”. Ha egy ilyen embernek elkezdem mondani a mondanivalót, üres, de mégis rettegéssel teli tekintettel mered rám, majd gyáva, elhaló hangon időnként ellensúlyozni kívánja a hallottakat, s közben rettegve próbál dönteni a mosoly vagy a hirtelen arrébmenetel között. Fél. Félti nyomorult megélhetését, családját, életét, mert csak az számít, meg a nyugalma… ami nincs. Mert egész nap retteg. Azoktól, akik fölötte vannak és azoktól is, akiket figyelnie kell a munkahelyén a szomszédban, szűkebb környezetében. Komformista csicska. Azt csinálja, amit mondanak, nem gondolkodik. Szerinte így könnyebb az élet. Az ilyen személy, amikor megismered, szélesen mosolyog, gyanúsan kedves, folyton az élet napos oldaláról beszél. Neki mindegy, milyen rendszer van, csak őt ne bántsa senki. Mosolyogva írja alá azt a papírt, amelynek alapján valakit az ÁVH elhurcolhat, arcán a zugfingás ördögi vigyorával köpi be a gyanús, züllesztő, másképp gondolkodó, “zavaró” munkatársakat ott, ahol éppen csicskapozícióban van. Törvénytisztelő, “rendes” ember, aki betartja a társadalmi normákat, mindegy, kinek árt így. Nem baj, hogy egy rendszer már elvette a nyugdíját, a barátjának a trafikját, nem baj, hogy körülötte már mindenkit megbélyegeztek származása, vallása, fogyatékossága vagy szexuális beállítottsága okán. Ő egyetért. Mindegy kivel, csak az a valaki följebb legyen, mint ő, mert akkor nem kell gondolkodni.

Nos, ez utóbbi emberfélének indult meg nagyüzemi tenyésztése az elmúlt három évben, igaz, amióta világ a világ, ők uralkodtak az értelem felett. Úgy tűnik, nincs az az Halálcsillag, ami legyőzhetné ezt az igen primitív erőt! És ha maguk mellett tudják a lidli-sörös sms-szavazót, az embernek űrhajót támad kedve építeni és elmenekülni egy fekete lyukba, mert az sem lehet sötétebb.

Varga Ferenc József