|
|
|
Tweet |
|
|
|
A hidak pillérei csaknem eltűntek, a rakpartra vezető lépcsősorból eggyel kevesebb fok látszik, mint tegnap. Nem messze a Gellért tértől különös látvány tárult a 11. Kerületi Hírhatár munkatársai elé: árvízvédelmi szakemberek vizet szivattyúztak az áradó Dunába! Természetesen nem azért, hogy pár órával eltolják az apadás kezdetét. Mint köztudott, az esővízgyűjtő csatornákat lezárták, nehogy azokon át víz lepje el egész Budapestet. Csakhogy a csatornákat nem lehet teljesen lezárni, az áradó folyóból beszivárog a víz, azt szivattyúzták vissza. Éjt nappallá téve dolgoznak, a rakparton esznek szendvicset és levest, isszák a kávét, hogy az áradat még tetőzéskor se törjön be a fővárosba.
Országszerte szakemberek és önkéntesek tízezrei küzdenek az áradó Dunával. Újbudát egy pillanatig se fenyegette a gátszakadás veszélye, de az elmúlt napokban itt is számos helyen láttuk a sokak számára láthatatlan hősöket, akik felvették a kesztyűt a Természet őserejével szemben.
A katasztrófaturisták ha meg is nézték őket, igazából nem látták. Ma, amikor végigmentünk a felső rakparton, mindössze egy emberpár arcán láttunk tisztelettel vegyes szorongást.
– Félelmetes! – mondta a férfi síri hangon.
A felső rakparti kerékpárutakat gyakorlatilag lezárták a korlátra tapadó bámészkodók. Többségük fotózott, néhányan még fényképezőgépet is vittek magukkal. Hogy hány okostelefon nyugszik mára a hullámsírban, arról nem találtunk statisztikát, de az apadás végén valószínűleg lehet majd találni jó párat a hordalék között. Egyeseknek ugyanis nyilvánvalóan megér annyit egy katasztrófafotó, hogy mélyen áthajolva a korláton, a víz fölé nyújtott telefon gombját nyomkodja az extázistól remegő kézzel.
Egy fiatal srác egy középkorú nő kezébe nyomta a telefonját, kérve, hogy barátjával fotózza le a korlátnál. Az első kép nem sikerült, mert nem látszott eléggé a víz. Jött az újabb kattintás, immár hitelesen bizonyítva, mily halált megvető bátorsággal állt ki két életerős fiatalember a fél méterrel az áradó Duna fölött lévő járdára…
Nem sokkal messzebb, a korláton túl egy anya sétált alig totyogó kisfiával. Szerencsére fogta a kezét, ezért amikor a baba egy félresikerült lépést követően a víz felé lendült, a karjánál fogva visszarántotta, aztán magához ölelte és megvigasztalta.
Egy okostelefon hagyján, de egy kisgyerek életét veszélyeztetni azért, hogy a felelőtlen anyja belelógathassa a lábát a vízbe…?
(Mielőtt bárki azt mondaná, hogy mi is csak bámészkodni és fotózni mentünk: Újbudán valóban, de csak azért, hogy képes beszámolót nyújthassunk olvasóinknak. Ez az utóbbi néhány napban délutánonként egy-két órát vett igénybe. Egyébként ott is jártunk, ahol komoly veszély fenyegetett, csak nem vittünk fényképezőgépet, mert arra voltunk kíváncsiak, mennyire nehéz egy homokzsák. Hozzávetőlegesen tíz kiló, de nem méri senki. Hírünk arról szólt, hogy Gyurcsány Ferenc pakolta. A hozzá mellékelt fotót a Demokratikus Koalíció Facebook-oldaláról engedéllyel vettük át…)
|
|
|
|