Egy hónapig szerepel Magyarországon a kaukázusi Grúz Nemzeti Táncszínház együttese a Georgian Storm című produkciójával, amely Franciaország, Skócia, Izrael, és az USA után hozzánk is elérkezett.
A RAM Colosseum, Budapest legifjabb kulturális központjában működik az Élményszínház, amely rövid kéthónapos élete során máris ragyogó produkciók színhelye volt. A színház vezetői színvonalas szórakoztatást, és természetesen élményt kínálnak az ide betérőknek, és az eddigi tapasztalatok szerint a kínálat és kereslet szerencsés találkozásának színtere lett rövid időn belül is a RAM, amely elsősorban az Experidance otthona, de szívesen fogad be érdeklődésre számot tartó produkciókat, szóljanak azok kicsiknek, nagyoknak.
A kaukázusi vihart az Örökség nevű társulat prezentálja, amely csapatot a Sukhishvili Grúz Nemzeti Táncegyüttes két szólótáncosa, Maka és Eka Vacheishvili alapították, ötvözve az autentikus folklór elemeket saját táncstílusukkal. A szervezők eredetileg három előadást hirdettek meg, de a nagy érdeklődésre tekintettel végül is öt alkalommal láthatja a táncszerető publikum a produkciókat.
A RAM színháztermében az ember először kicsit elbizonytalanodott, hogy hol is van, a nagy Szovjetunióban vagy netán csak Grúziában, vagy Bábel kicsinyített tornyában, hisz annyi féle nyelv csendült fel a nézőtéren, amik között a leghalványabban szólt a magyar. Valószínű, hogy a grúzok a honfitársakért, az utódállamok meg nosztalgiáért érkeztek, ha nem jön Mojszejev, hát valamii hasonlót nyújthat a kaukázusi vihar is. A kényelmes, légkondicionált nézőtér elsötétedett és megkezdődött a Kaukázus csodája.
Érdekes dolog ez, ahogy a 21. század szabadságán, és már - már demokratikus érzületének szemüvegén keresztül idő utazunk a hagyományok grúz földjére, ahol a nők, nők és a férfiak valódi férfiak. A nők suhogó gyengédséggel, mint tavon a vitorlás, táncaikban oly nesztelenül siklanak, a férfiak pedig a közép - európai ember számára megfoghatatlan módon ötvözik a férfias keménységet a lágysággal, mégis minden mozdulaton átsüt az erő, a férfiasság. A hagyományokat idéző táncokban a nők lába siklik, a keze pedig beszél, hol az egész kéz, hol csak a kézfej, hol kiegészül a mozgás az ujjak finom, kifejező játékával is. A női táncbetétek egy része olyan volt, mintha a híres magyar keramikus, Kovács Margit nőalakjai elevenedtek volna meg a táncok és kezek játékos nőiességében.
A grúz életben láthatóan keveredik kelet és nyugat hatása, ahogy ez a táncaikban is leképeződik, a férfi és női táncok csak ritkán találkoznak. Mivel az előadás zenéjében és táncában is túllép az autentikus grúz folklóron, igen érdekes tánckoreográfiák születtek, ahol a lányok és legények gyakorta együtt járják. Mivel ennek igen csekély a hagyománya a vegyes tánckar hol „nőként” hol „férfiként” táncol, amiből igen „sajátos hangzás”, különleges látvány kerekedik, semmiképpen sem rossz, mert mutatós és különleges, akár a 21. századra hangszerelt autentikus muzsika is. A nézők előtt felvonulnak a Kaukázus különböző tájegységeinek táncai, a hegyi táncok, a völgyi táncok és a rájuk jellemző csodálatos ruhaviseletek is. A két órás, két „felvonásos” programban egyfajta grúz szellemi kalandozás elevenedik meg, és természetesen találkozhatunk a Kaukázusból érkezett virtuozitással is, amelyben a tánc lélegzetelállító akrobatikus elemekkel egészül ki, amikor is tényleg a szemünk előtt, pörögnek, forognak, repülnek a grúzok. Ahogy, jött, úgy véget is ért a kaukázusi vihar izgalmasan, szórakoztatóan…
