Azt, hogy a Kopaszi-gáton készült fotók nem jelenhetnek meg médiában, és erről nyilatkozatot kell aláírni, tudjuk. A 11. Kerületi Hírhatár fotósai jártak ott az árvíz idején, és azokból a képekből, amelyeket ott készítettek, nem tehettünk közzé semmit. Tudomásul vettük, hisz hiába szolgálja a hely családok kikapcsolódását, az mégiscsak magántulajdon, vagyis a tulajdonos dönti el, mit szabad és mit nem. Olvasónk egyéb érdekességeket is tapasztalt, amiről lapunk számára összefoglalót készített. Íme:

1. történet

A minap kimentünk a fiammal a Lágymányosi-öbölbe. (a Kopaszi-gátra –  a szerk.) Volt nálunk egy kamera, amivel fiam azt játszotta, hogy filmet forgat: szeme elé tartotta, és úgy jött-ment. Amint átléptük a kaput a Hengermalom út felől, két biztonsági őr jött oda hozzánk, akik közölték, hogy nem filmezhetünk, csak engedéllyel. Erre nézve hivatkoztak a kitáblázott házirendre, illetve annak alábbi passzusára:

„Kereskedelmi célú fotózás, mozgókép készítés csak engedéllyel lehetséges. Amennyiben biztonsági szolgálat úgy ítéli meg, hogy szükséges, úgy a magán célú fotózás engedélyezéséhez egy nyilatkozat aláírását követően van lehetőség.”

Kértem őket, hogy akkor ne ítéljék úgy, hiszen látja, hogy a gyerekkel szórakozunk csak. Az volt a válasz, hogy erre utasították.

Gondoltam, már csak szórakozásból is megkérdezem, hogy akkor hol lehet nyilatkozatot aláíratni. Azt felelték, hogy csak hét közben lehet az Öböl Kft túloldalon lévő irodájában.

Ezek szerint ha egy család a hétvégén kitalálja, hogy kimegy az Öbölbe kicsit napozni, játszani, és ezt meg is kívánja örökíteni, ahhoz hét közben engedélyért kell folyamodni a megfelelő fórumhoz, hogy az engedély birtokában hétvégén felhőtlen legyen a családi program. Elképesztő, ahogy az is, hogy találnak embert, aki végrehajtja.

2. történet

A táblán, amin az ominózus házirend található, az is szerepel, hogy „éjszakai élet, disco üzemeltetése tilos”! A derék biztonsági őrnek mégsem volt problémája az intézkedésétől mintegy 50 méterre addigra már megépült RIO nevezetű szórakozóhellyel, ami nem elég, hogy „éjszakai élet”, de még „disco” is.

3. történet

A legnagyobb sokk viszont az volt számomra, hogy a napokban ismét a Lágymányosi-öböl parkjában sétálva (ismét a Hengermalom út felőli kapu közelében), egyszer csak szembejött egy Mercedes, majd kisvártatva egy taxi is. Mindkettő a Spari vízitelep magasságában kedélyesen leparkolt a fűre. Állítólag valami forgatás van ott. Kibontották a kerítést a park és a mellette – a Hengermalom úton épült irodáknak – kialakított parkoló között, mert valójában ott folyik a munka. A mercis  – gondolom – lusta volt legyalogolni azt a legfeljebb száz métert, ami az utcát attól a helytől elválasztja, ahol megállt, illetve ahol az „átjáró” van. Illetve gondolom ugyan ez lehetett a problémája a taxi leendő utasának is. Erre nézve viszont a házirend a következő passzust tartalmazza:

„A Park belső útjain gépkocsival, motorkerékpárral, gördeszkával közlekedni tilos.”

Természetesen ez sem zavart senkit. Biztonsági őr a közelben sem volt, nemhogy rendre utasította volna az „urakat”.

Mindebből az következik, hogy az egyedül üldözendő magatartás a fiam játéka volt, azt meg kellett tiltani. Ha azonban valakinek elég pénze van, az diszkót építhet akkor is, ha tilos, behajthat a parkba akkor is, ha tilos és parkolhat a füvön, amiért engem valószínűleg főbe lőnének.

Sajnos úgy tűnik, hogy a fideszes mentalitás már a magánszférában is gyökeret vert: akkor érsz valamit, ha pénzed van, akkor viszont mindent szabad! Mondom ezt azért, mert az Öböl parkja bár közparkként működik, magántulajdonban van.

4. történet

Persze a kamerát utóbb – mivel valójában később, a vízen akartuk használni - bevittük a dzseki alatt. Mint a „régi, szép” időkben…!

(Illusztrációnk a Kopaszi-gát Hengermalom úti bejáratáról készült, közterületről.)