Az emlékezés napja. Augusztus 8-án szirénaszótól volt hangos Budapest. Öt éve ezen a napon vesztette életét a Műegyetem pincéjében keletkezett tűzben három tűzoltó. A tragédia megrázta az egész országot, hivatásosak és civilek egy emberként gyászolták az elhunyt hősöket. De nem csak rájuk emlékeztünk a tegnapi napon. Emlékeztünk minden mentősre, rendőrre és tűzoltóra, aki szolgálatteljesítés közben vesztette életét.
A Pest Megyei Speciális Mentő és Önkéntes Tűzoltó Egyesület színeiben Százhalombattáról érkeztünk a Hősök terére, hogy részt vegyünk a felvonuláson, és leróhassuk tiszteletünket elhunyt bajtársaink emléke előtt. A gyülekező tűzoltók mind régi jó barátként üdvözölték egymást, habár sokan akkor találkoztak először. Majd felkerült a fekete zászló a motorháztetőre - már indultunk is. A borongós idő csak még jobban kihangsúlyozta, hogy miért vagyunk ma itt; majd az eső is szakadni kezdett – mintha az időjárás is a hősökre emlékezne. Útközben több helyen is megálltunk, hogy gyertyát gyújtva emlékezzünk azokra, akik az életüket adták értünk. A szirénák hangja és a kéklámpák fénye eszembe jutatta, hogy 2006-ban, amikor a tragédia történt, még középiskolai tanulmányaim elején jártam, nem is sejtettem, hogy valaha én is tűzoltó leszek. De már akkor mélyen megérintettek a történtek. Ezek az emberek igazi hősök: bemennek szolgálatba, és nem tudják, hogy vajon hazamennek-e még… Nap, mint nap az életüket kockáztatják, hogy segítsenek másokon, rajtunk.
Azóta eltelt öt év. Önkéntes tűzoltó vagyok. Sokan nem értik, mért csinálom. Nehéz erről beszélni, hiszen aki nincs ott, nem ebben él, az egyszerűen nem értheti, milyen érzés, amikor megszólal a sziréna és kigyúlnak a fények, s mi beszállunk az autóba, és elindulunk, hogy életet mentsünk. Éjjel-nappal, télen-nyáron, bárhol és bármikor – ha szükség van ránk. Tudom, hogy én is kerülhetek olyan bajba, mint az elhunyt kollégáim, de tegnap, amikor a Műegyetem előtt mind - hivatásosok és önkéntesek - összekapaszkodva énekeltük az Emlékdalt, körülöttem ott álltak a társaim. Azok az emberek, akikre az életemet bízom minden egyes alkalommal, ahogy felveszem a szolgálatot. Ha pedig itthon vagyok, nyugodt lehetek, mert tudom, hogy vigyáznak rám.
Az emlékezés napja… Emlékezzünk mind a hősökre; mentősökre, rendőrökre, tűzoltókra. Mindenkire, aki az életét adta azért, hogy segítsen. – Csáti Vikó - Képeket a GALÉRIÁBAN talál az eseményről