|
|
|
Tweet |
|
|
|
Félek, hogy tévedtem mikor szemed fénylő tengerében elvesztem. A gyönyör mit éreztem, most felemészt, kínozza szívemet. Hibáztam, tévedtem, de bíztam benned kedvesem. Most érzem a fájdalmat, mert te egy álom vagy. Mint ahogy a szavak elfogynak majd a papíron, Elfogy a reményem, nem lesz holnapom. Az idő nem segít, egyre távolabb visz Szívemben a fény lassan megfakul A valóság kínoz irgalmatlanul. Mint hófehér kismadár a boldogság tovaszáll. Viszi feléd sóhajom Elcsuklik hangom Még suttogom Te voltál Az élet. |
|
|
|