Az elmúlt hétvégén, március 12-13.-án került megrendezésre a Holnemvolt Fesztivál, Magyarország első nemzetközi mesemondó fesztiválja az Evangélikus Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet székhelyén. A paletta igen széles volt, hiszen többek között magyar, székely, észak-európai, kreol, cajun és osztrák meséket ismertettek meg a mesemondók közönségükkel a kétnapos rendezvény alatt.

A kreatív tolmácsolással kiegészített mesék elsősorban a felnőtt korosztálynak szóltak és céljuk nem kevesebb volt, mint ismertté tenni eltérő kultúrák mesemondó hagyományait és a kortárs „storytelling” műfaj jeles képviselőit a magyar közönség előtt. A szervezők ezzel a fesztivállal hagyományt, sőt, önálló legendát szeretnének teremteni és egyúttal elérni, hogy hazánk is felkerüljön a nemzetközi mesemondás színes, egyedi és rohamosan bővülő palettájára.

Történetmesélők tegnapról, máról és holnapról

A storytelling sokkal többet jelent egyszerű mesemondásnál. Ez a változatos és különleges nemzetközi műfaj nem csak tündérmeséket és népmeséket foglal magában, hiszen egy storyteller (történetmesélő) elmesél és színpadra visz bármit, ami történet, és amit elmondhatónak érez.

A Holnemvolt Fesztiválra a storytelling műfaj világhírű képviselői hoztak és osztottak meg a hallgatósággal ősi és modern történeteket. Nem csak saját, hanem más mesemondóktól hallott történeteket ismertettek meg, rájuk jellemző előadásmódban.

A rendezvényt „A Tarkabarka Hölgy”, azaz a magyar Zalka Csenge Virág, a fesztivál egyik alapítója nyitotta meg meséjével. Ő ízig-vérig nemzetközi mesemondó, a világ számos országának közönsége előtt bizonyított magyar meséivel, melyeket angol és spanyol nyelven tárt eléjük. Cserébe más országok, kultúrák történeteit hozta el a magyar hallgatóknak.

Saját meséi mellett, a többi mesemondó kreatív tolmácsaként is közreműködött a hétvégén.

Óperencián innen és azon túl

Birgit Lehner a közeli Ausztriából érkezett, előadásainak különlegességét többek között az adja, hogy gyakran kíséri azokat énekkel és citerazenével. A 2010/2011-es tanévben egy úttörőnek számító kezdeményezés résztvevőjeként mesemondó foglalkozásokat tart bécsi általános iskolákban, bevándorló családok gyermekeinek. Erre a hétvégére főleg roma meséket hozott magával, melyek számos érzelmet váltottak ki a hallgatóságból, sikerrel. Öröm, bánat, humor, furfang-ezek voltak történeteinek kulcsfogalmai.

A tengerentúlról utazott a fesztiválra az afroamerikai Angela Davis, aki nem először jött Magyarországra, ezúttal a hazai felnőtt közönség előtt mutatkozott be. Egzotikus és misztikus afrikai-amerikai, cajun, kreol és más távoli kultúrákból származó meséivel és legendáival egy másik, varázslatos világba kalauzolta el a közönséget. Történeteit humorral, zenével, mozgással és a közönség bevonásával kelti életre a legfontosabb emberi értékeket ünnepelve.

Észak-Európai történeteket hozott a norvég Tone Bolstad Flode mesemondó és színésznő, aki húsz éve mond és tanít meséket. Ő kezdte el tanítani a szakmát az Oslói Egyetemen. Előadásaihoz apokrif szövegekből, a görög mitológiából és a norvég sagákból gyűjti a történeteket, melyeket saját fantáziájával fűszerez.

César „El Wayqui” Villegas 22 órás utazással jutott el hazánkba és 11 éve kutatja és meséli nemzetének ősi történeteit. Szavaival képek, érzések elevenednek meg, csodás képzelőerővel tárja elénk Peru és világ népeinek hagyományait. Wayqui korábban tanácsadóként dolgozott egy vállalatnál, de a mesemondás iránt mindig jobban érdeklődött. Végül otthagyta munkahelyét és jelenleg a mesemondás mesterségéből él. Utazó storyteller-ként a világ számtalan országában megfordult már és az első perui mesemondó iskola megalapítása mellett ő az egyik alapítója a „Cuenta Memoria” nemzetközi mesemondó vándorfesztiválnak.

Szerelemről szóló megható történeteit több hölgy –köztük a barátnőm is- megkönnyezte.

Szende Erdélyországból

Csernik Szende székely lábbábos és mesemondó „Erdélyországból” érkezett. Mottója: „a mese gyógyír, a mese játék, a mese csoda, a mese hit, a mese lélek. Mosoly mindenki lelkére.” Vicces és tanulságos meséi a látszat ellenére nem csak kicsiknek szólnak. Jellegzetes beszédmódja szókincse és szófordulatai már az első pillanatban átveszik a hatalmat a nézők felett. Nem egyszer láthatta a közönség, amint egy szigorú arc rövid idő elteltével felszabadulttá, vidámmá válik. Egy pillanat múlva pedig annak gazdája egy öregember szerepében ül egy széken, beöltözve és felszabadultan igyekszik hitelesen megfelelni a gyorsan rá kiosztott szerepnek.

Meséit „lélek súrolással kezdi”, erre kéri hallgatóságát, egyfajta felkészítés ez kreatív történeteire, hiszen egyedülálló módon, nem kezére, hanem lábára húzza textilbábjait és a szoknyájára felvarrt fa, bokor, házikó szolgál a figurák háttereként. Máskor szereplőit a közönség soraiból válogatja össze és vezeti, terelgeti őket a mese megelevenítése alatt.

Az első napot egy esti kísértéssel zárták a történetmesélők, hiszen szellemtörténeteket osztottak meg a közönséggel, melyeket a világ különböző pontjairól hoztak. A fesztiválozók pedig egy kísérteties lámpáseregetéssel zárhatták a napot. Vasárnap délután a történetekből ihletett merített közönségen volt a sor, hogy megosszák saját történeteiket a többiekkel. Az este és egyúttal a fesztivál vallásos mesékkel végződött.

A rendezvény kísérőprogramja egy képzőművészeti kiállítás volt, melyen Grünfelder Judit és Szilágyi Csilla üvegtervezők, Karai Györgyi és Lublóy Zoltán porcelántervezők mutatták be narratív témájú alkotásaikat az érdeklődőknek.

Magyarország első nemzetközi mesemondó fesztiválját –elég visszafogott érdeklődés kísérte, pedig remek volt a szervezés és a program kitűnő.

Vélhetően egy nagyszerű hagyomány teremtő rendezvény született. Aki teheti, jövőre mindenképpen látogasson el a rendezvényre egy kis „lélek súrolásért”, garantáltan nem bánja meg. A mesés hétvégéről a mesemondók és szervezők élményeiről ITT olvashat bővebben

( Szalai)